1. fejezet

 Reggel az ébresztőórám pittyegésére ébredtem. Hajnali hat óra van. Remek! Kikászálódtam az ágyamból és hogy feldobjam a kedvem, lementem és megreggeliztem. Anyuék már rég elmentem itthonról. 
 Vágtam két szelet kenyeret majd betettem őket a kenyérpirítóba és amíg ez készült, csináltam egy pohár kávét. Miután a pirítós kenyerek készen lettek, leültem az egyik székre és elkezdtem falatozni.
 - Már csak 1 hét. Bírd ki, Bella! - mondogattam.
 Reggeli után bepakoltam a mosogatóba és visszamentem készülődni. Megmostam az arcom, kisminkeltem és felöltöztem. Egy fehér, szívecskés inget és egy bőrszoknyát vettem fel, lábamra egy fehér masnis magassarkút húztam. Bedobáltam a cuccaimat a táskámba és kimentem a ház elé, ahol Jamie már várt rám.
 - Azt hittem, már sosem érsz ide! - mosolygott.
 - Neked is jó reggelt! 
 Adott egy puszit, majd beszálltunk a kocsijába és elindultunk.
 Jamie a legjobb barátom. Múlt nyáron ismertük meg egymást jobban, mivel együtt voltunk nyaralni. A szüleink ugyanott dolgoznak és nagyon jóban vannak, ezért sok közös programot csinálunk. Egy gimibe járunk Jamie-vel, aminek iszonyúan örülök.
 A suli néhány percre van a házamtól, így hamar meg is érkeztünk. Bementünk és lepakoltunk az egyik padra. 
 - Mi lesz az első órád? - kérdezte.
 - Fizika, na és neked? 
 - Irodalom - mondta unottan. - Órák után találkozunk a bejárat előtt?
 - Persze, de most már ideje menned, mindjárt kezdődik az óra.
 Becsöngettek, ezért elbúcsúztunk egymástól és elindultunk a terembe. Bent leültem a barátnőm mellé és nem sokkal később a tanár is megérkezett. Az óra első öt percében figyeltem, utána elkezdtem rajzolgatni. Mikor kicsöngettek, gyorsan összepakoltam és kirohantam, mivel nem akartam, hogy Mrs. Mainson beszéljen velem. A terem előtti padon megvártam Amy-t, a legjobb barátnőmet. Mikor ő is kiért, együtt mentünk a következő óránkra, azaz matekra.
 - Örülök, hogy hamarosan vége van az iskolának! Mit fogsz csinálni a nyáron? - kíváncsiskodott.
 - Még nem tudom, valószínűleg otthon fogok ücsörögni. Te?
 - Én Andy-vel fogom tölteni a szünetet! Elmegyünk a nyaralójukba és egész végig ott leszünk!
 Andy barátnőm pasija volt, aki egy évvel idősebb Amy-nél. A vidámparkban ismerkedtek meg és Amy állítása szerint rögtön egymásba szerettek. 
 Nem tudtam tovább figyelni rá, mivel elkalandoztak a gondolataim, mikor megláttam Jamie-t. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó lenne együtt tölteni a nyarat. Lemennénk a strandra, eljárnánk szórakozni, kirándulnánk stb. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog megtörténni, ugyanis ő végzős, én meg csak egy tizenegyedikes vagyok. Ő a haverjaival lesz, én meg a laptopommal... 
 - Menj oda hozzá! - bökött meg Amy.
 - Mi van? - értetlenkedtem.
 - Úgy bámulod, mintha ő lenne az egyetlen pasi a világon. Menj oda és beszélj vele!
 - Dehogy megyek oda, ez hülyeség! 
 Nem akartam, hogy tovább szekáljon, ezért bementem a terembe és leültem az utolsó előtt padba. Elővetetem a rajzfüzetem és folytattam a firkálgatást. 
 - Miért nem mentél oda? - kezdte megint.
 - Mert nem és kész! Nem akartam zavarni, hisz épp az osztálytársaival beszélgetett. Egyébkéntis, órák után úgyis találkozunk!
 - Te tudod! - forgatta meg a szemeit, majd leült elém.
 Belépett a tanár és kezdetét vette a 45 perces kínzás. Mr. Howard az egyetlen olyan tanár, aki még az utolsó héten sem kímél minket. Fogalmam sincs, hogy ez neki miért olyan jó! 
 Az alatt a bizonyos 45 perc alatt kétszer szólt rám, mert beszélgettem, egyszer, mert nem figyeltem és vagy tízszer felszólított, mikor nem is jelentkeztem. Ráadásul még a táblához is kihívott, én meg azt se tudtam, hogy hol vagyok. 
 - Na jól van, Ms. Sprinkle! Ha az utolsó kérdésre sem tudja a választ, beírok egy egyest! - mondta mérgesen. - Hogy számítjuk ki...
 A mondat közepén megszólalt a csengő.
 - Sajnálom, Mr. Howard, erre nem tudom a választ, de őszintén szólva nem is igazán érdekel! - mosolyogtam elégedetten.
 Az osztály megtapsolta bátorságomat, míg a tanár dühösen kiviharzott. Bepakoltam a táskámba és kimentem. Meglepetésemre Jamie várt rám az ajtóban, s amint meglátott, átkarolt és jött velem.
 - Hali - köszönt vidáman.
 - Szevasz - néztem rá kicsit furán. - Mi ez az egész?
 - Mégis mi? - értetlenkedett.
 - Hát, hogy megvársz, meg hogy átkarolsz... 
 - Ja, csak szimplán látni akartalak! 
 Furcsálltam ezt az egészet, ugyanis Jamie nem szokott ilyet csinálni.
 - Na jó, mi folyik itt? - fordultam szembe vele.
 - Semmi! - emelte fel a két kezét védekezően.
 - Ne hazudj! - néztem rá mérgesen.
 - Na jó... Fogadtunk a haverokkal, hogy nem merek idejönni hozzád, átkarolni és úgy tenni, mint aki fülig szerelmes! 
 - Remek, hát akkor gratulálok ahhoz, hogy mégsem vagy egy gyáva nyúl, helyette inkább egy féreg!
 Megfordultam és elmentem. Úgy tenni, mint aki fülig szerelmes... Úgy tenni... - visszhangoztak fejemben az előbb kiejtett szavak. Jamie nem jött utánam, bár jobb is volt. 

 A nap totálisan eseménytelenül telt ezután. Órák után elmentem ebédelni, majd összeszedelőzködtem és kimentem. Az iskola előtt Jamie várt rám. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy itt találkozunk. Megpillantott és boldogan elindult felém.
 - Azt hittem már sosem érsz ide! - mosolygott.
 - Elfelejtettem, hogy vársz rám! - mondtam.
 - Figyu, bocsi amiért szórakoztam veled délelőtt! 
 - Á, semmi baj! - legyintettem.
 De igenis baj volt! Nem az zavart, amit csinált, hanem az, ahogyan csinálta! És az, hogy csak megjátszotta azt, hogy érez valamit irántam.
 Beszálltunk a kocsijába és elindultunk hazafelé. 
 - Holnap reggel megint jöjjek érted? - kérdezte, mikor megérkeztünk.
 - Ha neked nem gond!
 - Dehogyis gond! Szívesen furikázlak! - kacsintott.
 - Ez esetben a szokásos időpont megfelel?
 - Tökéletes lesz, ha neked is.
 - Rendben, akkor holnap ugyanakkor. Csáó.
 Kiszálltam és megvártam míg elmegy, majd előkotortam a kulcsom és bementem a lakásba. Kutyám, mikor meglátott, odaszaladt hozzám és elkezdett nyalogatni.
 - Szia, Prada! -simogattam meg vidáman.
 Ledobtam a cuccom a kanapéra, leakasztottam a pórázt a helyéről és rácsatoltam Prada nyakörvére.
 - Gyere, menjünk sétálni! 

 A szokásos körutunkat jártuk végig ma is. Bejártuk a környéket, a parkban játszottunk egy nagyot, végül a tengerparton sétálva hazajöttünk. Mikor elindultunk még sütött a nap, de most már a szürke felhők eltakarták a kék eget. A vízből mindenki kijött, a parton is csak egy-két ember mászkált. 
 Otthon megmosdattam kicsi kutyusomat majd kiültem a kertbe leckét írni. Nem sokkal később megeredt az eső, ezért bent a kanapén foglaltam helyet. A szüleim még nem érkeztek meg, így hát egyedül voltam ebben a nagy házban. 
 Leckeírás után lehoztam a laptopom és elkezdtem csetelni Amy-vel. A beszélgetésünknek hamar vége lett, ugyanis megérkezett Andy. 
 - Nos, holnap találkozunk! Légy jó, kislány - mosolygott a kamerába.
 - Megpróbálok - nevettem fel. - Szióka! 
 Kijelentkeztem Skype-ról és beléptem Facebookra. Jamie fenn volt, így vele kezdtem el írogatni. Hosszas beszélgetés után úgy döntöttem, hogy áthívom. Sajnos nem jöhetett át, mivel a szülei nem engedik el őt ilyen időben. 
 Fél hét is elmúlt, mikor befejeztük az 'eszmecserét'. Az eső még mindig esett, csakhogy most már dörgött és villámlott is. Felkapcsoltam a villanyokat és előkerestem a kutyakaját. 
 - Prada! - kiáltottam, majd pár másodperc elteltével már előttem is ült. - Gyere, itt a vacsi! 
 Teletöltöttem az egyik kutyatálját kajával, míg a másikba öntöttem friss vizet. 
 Elővettem a mobilom és írtam egy üzit Jamie-nek, melyre hamar kaptam választ. Még javában írtam neki, mikor megjöttek a szüleim. 
 - Szia kincsem! - kiáltott anya.
 - Sziasztok!
 Kimentem az előtérbe és egy öleléssel üdvözöltem őket. 
 - Hogy hogy ilyen későn értetek haza?
 - Kicsim, mondanunk kell valamit! - nézett rám komolyan apa.
 - Na gyerünk, ki vele! - mosolyogtam 
 - Jobb lesz, ha bent leülsz. Mi is megyünk mindjárt! - bátorítóan rám mosolygott anyu. 
 - Öm, rendben! 
 Kicsit furi volt nekem ez az egész, de mivel szófogadó vagyok, ezért visszamentem és leültem. Nem sokkal később ők is megjelentek és velem szemben foglaltak helyet.
 - Olyan furák vagytok! - állapítottam meg. - Csak nem történt valami?
 - Az igazság az, kincsem, hogy történt valami.
 - Amit most fogunk mondani, tudjuk, hogy nagyon nehezen fogod feldolgozni. 
 - Azt is tudjuk, hogy nagyon szereted ezt a helyet, imádod a barátaidat és...
 - Mondjátok már el! - szakítottam félbe.
 - Bella, el kell költöznünk! - mondta szomorúan anya.
 - Hogy mi van? - pattantam fel.
 - Apukádat áthelyezték Buenos Airesbe, ezért mi is vele megyünk.
 - És... és mikor indulunk?
 - Miután vége az iskolának! 
 Nem bírtam tovább. Bőgve felrohantam az emeletre és bezárkóztam a szobámba. Beestem az ágyamba és sírtam. Nem hiszem el, hogy itt kell hagynom mindent! Amy-t, a házat, a sulit. És a legrosszabb: Jamie-t! Ez képtelenség! 
 - Ez csak egy rossz álom! Ébredj fel... Ébredj fel! - kiabáltam, de nem történt semmi változás...