2. fejezet

 Meleg, esős éjszaka volt. Az esőcseppek hangosan kopogtak a párkányonom.

 Alig aludtam az éjjel, ugyanis másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy elköltözünk. Új város, új környék, új iskola, új emberek. Belegondolni is szörnyű volt...

 Másnap nem mentem iskolába, helyette inkább sétáltam. Valahogy még nem készültem fel arra, hogy elmondjam Amy-nek és a többieknek, hogy jövőre már nem leszek az osztálytársuk.

 Egy Black Milk feliratú, fekete, ujjatlan pólót és egy ugyanolyan színű rövidnadrágot vettem fel. A lábamra fekete combharisnyát és egy angol zászló mintás, telitalpas cipőt húztam. Hajamat kontyba kötöttem majd elővettem a bőrdzsekimet.

 Lent megreggeliztem, adtam enni Prada-nak, majd elindultam. Silvertown utcái üresek voltak, az eget pedig felhők borították. Elsétáltam az óvodámhoz és felidéztem a régi emlékeimet, például hogy mennyire féltem az első napomon.  A sarokban kucorogva sírtam és vártam, hogy anyu jöjjön értem.

 Bementem a kedvenc kávézómba és leültem egy félreeső helyre.

 - Mi a baj, Bell? – jött oda Dan, az egyik felszolgálófiú.

 - Jaj, Dan, el fogunk költözni! – mondtam szomorúan.

 - Hozok neked egy croissant és kávét, utána mindent megbeszélünk! – mosolygott.

 - Köszönöm!

 Hamar vissza is tért, majd leült velem szembe és elkezdtünk csevegni. Elmeséltem neki a tegnapi napot és, hogy felvidítson, elkezdett sztorizgatni a gyerekkoráról. Dan-ra mindig számíthattam, ha valami baj volt.

 - Amy-nek már mondtad? - kérdezte.

 - Nem, csak te tudod. Egyszerűen semmi ötletem nincs, hogy hogyan mondjam el neki és a többieknek!

 - Hát, igen…

 - Na, de én megyek! - álltam fel és elővettem a pénztárcámat. - Mennyivel tartozom?

 - Semennyivel, a ház ajándéka volt! - mosolygott.

 - Komolyan?

 - Persze!

 - Köszönöm! - mosolyogtam, majd elköszöntem a fiútól és továbbmentem.

 Leültem a közeli parkban és hallgattam a madarak csicsergését. Olyan boldognak tűntek. Arra repülhetnek, amerre csak akarnak, és addig maradnak, ameddig a kedvük tartja. Őket nem irányítja senki! Ellentétben velem…  

 Elmentem a sulihoz és megvártam a tanórák végét. Mikor kicsöngettek az utolsó óráról, a diákok kiözönlöttek és elindultak haza vagy valahova máshova. Amy és Willow a tömeg mögött jöttek, s mikor megláttak, ideszaladtak és megöleltek.

 - Hol voltál? - kérdezte Willow.

 - Sétálgattam. Lányok, mondanom kell valamit! - néztem rájuk szomorúan.

 - Mi az? Csak nem történt valami baj? - aggodalmaskodott Amy.

 - Gyertek át hozzám olyan három körül és akkor mindent elmesélek!

 - Rendben.

 Elmentek, én meg visszaültem előbbi helyemre és vártam Jamie-re. Tudtam, hogy még ebédel, ami nála több mint fél óra. Hogy elüssem az időt, elkezdtem játszani a telefonomon. 

 Eltelt az a bizonyos 30 perc és meg is jelent az ajtó előtt a haverjaival. Mikor megpillantott, elköszönt tőlük és odafutott hozzám.

 - Bella, hát te? - ölelt meg.

 - Megvártalak! - mosolyogtam.

 - Miért nem voltál suliban? Vártalak a házatok előtt, de nem jöttél. Kopogtam is, aztán amikor nem nyitottál ajtót, gondoltam biztos elindultál már.

 - Figyu, valamit el kell mondanom! - néztem rá komolyan.

 - Mondjad csak, de szerintem menjünk be valahova, mert mindjárt esik az eső! - nézett fel az égre.

 Beültünk a kocsijába és elkezdtem mesélni.

 - Tegnap mikor anyuék megjöttek, eléggé furán viselkedtek. Meg is kérdeztem, hogy nincs-e valami baj, mire ők megkértek, hogy menjek be a nappaliba, mert mondani akarnak valamit.

 - Mit akartak? - vágott közbe.

 - Jamie… Mi… El fogunk költözni Buenos Airesbe - mondtam ki végül.

 - Hogy mi?

 - Igen, jól hallottad. Jövő héten indulunk.

 - Most csak szívatsz, ugye?

 - Bárcsak úgy lenne!

 Elfordítottam a fejem és elkezdtem sírni.

 - Hé, cssss, ne sírj! - próbált nyugtatgatni, miközben megölelt.

 - Csak egyszerűen nem tudom elhinni, hogy többé nem láthatlak titeket!

 - Majd videócsetelünk, meg üzizünk! Nyugi, minden rendben lesz!

 Elmosolyodtam és letöröltem a könnyeimet.

 - Csak nem mosolyogsz? - nevetett.

 - Jaj, te, olyan hülye vagy! - nevettem én is.

 - Tudom, de így szeretnek.

 - Az biztos.

 - Gyere, hazamegyünk.

 Beindította a motort és elindultunk. Közben néha váltottunk egy-két szót, de egyébként csend volt.

 - Be akarsz jönni! - szögeztem le, mire ő bólogatott.

 - Ugye tudod, hogy ezt nem kérdeztem, hanem kijelentettem? - mosolyogtam.

 - Tudom. És te tudtad, hogy csak azért mondtam, mert gondoltam, hogy úgyis ki fogsz oktatni?

 Huncutul elmosolyodott és elkezdett csikizni.

 - Ha… Hagyd a… Hagyd abba! - nevettem. - Nem… Nem kapok… le… levegőt!

 Nagy nehezen ugyan, de abbahagyta kínzásomat, aztán kiszálltunk és bementünk.

 - Kérsz valamit inni?

 - Narancslevet.

 - Mindig azt iszol - állapítottam meg.

 - Tudom, mivel más nincs nálatok.

 - Hé, ez nem igaz!

 - Nos, ebben az esetben Colát szeretnék!

 - Hozom is!

 Kicsit meglepődött, gondolom arra a válaszra számított, hogy nincs itthon. Bementem a konyhába, megbontottam, elővettem két poharat és kitöltöttem az italt, majd egy tálcán felvittem a szobámba.

 - Hamarosan jön Amy és Willow! - mondtam és leültem az ágyra.

 - Oké, de miért?

 - Nekik még nem mondtam meg.

 - Ó… Akkor majd hazamegyek!

 - Jaj, ne! Kérlek, maradj! - néztem rá kiskutyaszemekkel.

 - Hát, ilyen szemeknek nem tudok nemet mondani! - puszilta meg a homlokom.

 - Imádlak!

 - Én is!

 Mikor hármat ütött az óra, csengettek. Lementünk és kinyitottuk az ajtót: előttünk barátnőim álltak.

 - Gyertek beljebb! - álltam arrébb.

 Beballagtunk a nappaliba és leültünk. Kutyám felugrott mellém a kanapéra és a fejét az ölembe hajtotta.

 - Mit akartál mondani? - kíváncsiskodott Amy.

 - Lányok…

 Segítségkérően ránéztem Jamie-re, de a fiú csak feltartotta a kezét, mintha azt mondaná:  A te barátnőid!

 - …. El fogok költözni Buenos Airesbe.

 - Ne, ez most komoly? - kérdezték.

 - Igen, ez az utolsó hetem Silvertown-ban.

 - Fenébe, most kivel fogom kibeszélni a többieket? Főleg CeCe Bonest!- nyavalygott Amy.

 - Igen, én meg kivel fogok péntek esténként pizsipartikat tartani? Meg jókat főzni és közben nevetni? - szomorkodott Willow.

 - Csajok, ne nehezítsétek meg! Majd tartani fogjuk a kapcsolatot úgyis!

 - Na, jó! Elég a szívszorító pillanatoknak! Most rögtön elmegyünk és szórakozunk egy jót! - pattant fel Jamie.

 - Oké, átöltözök és jövök!

 Felmentem és kerestem valami lazább ruhát. Egy fehér haspólót és egy kék, virágos rövidnadrágot vettem fel, a lábamra gyorsan felhúztam a fekete bakancsomat. A fürdőben kisminkeltem magam és befontam a hajamat, majd leszaladtam egy pulcsival a kezemben.

 - Mehetünk! - mosolyogtam.

 Beszálltunk Jam kocsijába és elindultunk bulizni. Lementünk a strandra és béreltünk négy biciklit. Körbebicikliztük a lakótelepi részt, a közeli parkot majd visszatekertünk a strandra. Elővettük a bikiniinket és felöltöztünk egy WC-ben.

 Leterítettük a törölközőket a homokban és befutottunk a vízbe, ami kellemes hőfokú volt. Rengeteget nevettünk és annyira jól éreztük magunkat, hogy ki sem akartunk jönni.

 Sok képet csináltunk, amiket otthon mind végignéztünk.

 - Előhívatom őket és majd odaadom, ha meglesz - mondtam.

 - Rendben. De nekünk mennünk kell! - állt fel Amy és Willow.

 Kikísértem őket, az ajtóban váltottunk még egy-két szót, majd visszamentem legjobb barátomhoz.

 - Lenne kedved itt aludni? - kérdeztem hirtelen. - A szüleim későn jönnek haza, mert továbbképzésen vannak és láttam, hogy jönnek a sötét felhők szóval lehet, hogy még vihar is lesz és nem igazán szeretek ilyenkor egyedül lenni - hadartam.

 - Persze, hogy itt alszok! - mosolygott. - Gyorsan átugrok a cuccaimért és jövök vissza!

 Míg ő távol volt, addig én letusoltam, felvettem a pizsimet, kibontottam a hajamat és kifésültem.

 - Megjöttem! - kiáltott Jamie.

 - Fent vagyok! - válaszoltam.

 Feljött és lepakolta a holmiját.

 - Kiülünk a kertbe? - kérdezte.

 - Kiülhetünk, de nem fog esni?

 - Ha megered, akkor majd bejövünk! - mondta egyszerűen.

 - Oké. Menj ki, én hozom a piát! - kacsintottam.

 Bementem a konyhába és elővettem 2 üveg sört. Kibontottam őket és kivittem.

 - Fülledt az idő! - nyújtottam át az egyik italt.

 - Igen és olyan csend van!

 - Vihar előtti csend! - állapítottam meg.

 - Fura lesz nélküled az élet!

 - Az enyém is nélküled…

 Néhány másodpercnyi csend után hirtelen felült és rám mosolygott.

 - Mi jutott eszedbe? - kíváncsiskodtam.

 - Ma megkérdeztem a haverjaimat, hogy a szünetet megint a nyaralómban töltjük-e és azt mondták, hogy ők benne vannak.

 - Aha és?

 - És most arra gondoltam, hogy lenne-e kedved neked is jönni? Hétfőn mennénk, és augusztus végén jönnénk haza. Így nem kéne olyan hamar elmenned!

 - Jamie, ez egy fantasztikus ötlet! - ugrottam a nyakában. - Holnap megkérdezem anyuékat, szerintem meg fogják engedni!

 - Biztos!

 Visszaültünk a napozóágyakba és folytattuk a csevegést. Mikor elkezdett csöpögni az eső, bementünk és néztünk egy filmet.